Ritkán vagyok beteg, ált röhögve legyűröm, bármilyen bacit köpködnek épp rám az aktuálisan halódók. Egyetlen igazán komoly ellenségem van - a tűző Napon kívül, amitől bekómázom és begyullad a szemem - a szél. Olyan frankó arcüreg meg nyirokcsomó gyulladásokat tudok tőle összeszedni, hogy aztán napokig vakarhatom le a falat, mert szó szerint köpni-nyelni nem tudok, olyan mintha a fogsorom ki akarna mászni a számból, folyik a könnyem, mert nyomja a könnyzacskóimat. Valamelyik reggel sikerült még a kontaklencsét is feltornázni az agyamba, mert a láztól (hiába könnyezem, ez nem "egészséges" könny) annyira kiszáradt a szemem, hogy olyan érzés volt mintha telibe kaptam volna arccal egy marék homokot. Emiatt folyton dörzsölgettem a szemem, a lencse meg egyszer csak felcsúszott... alig bírtam kioperálni a szemhéjam mögül, ráadásul kis híján el is törtem, mert félbehajlott. Ahol lakom, még hétköznap sincs nagyon élet, hétvégén miért is lenne gyógyszertár nyitva? Így beszedtem mindent, amit itthon találtam, természetesen csak az nem volt készleten, ami kellett volna. Most meg fetrengek az éjszaka közepén, mert nem birok aludni, pedig fél négykor kelnem kell, mivel délelőttös vagyok. Utálok hajnalban kelni. Szerintem esik odakinn. Vagy pattog a fülem.

Vissza a bloghoz