Ott hagytam el, hogy merlintelen módon fáj atorkom. Jelentem, semmi változás. Pedig legyűrtem már vagy három pohárnyi mézes teát, minen undorom ellenére *most zokog*

Ráadásul ma itt volt látogatóban a fiam apja, aki egyben (már egy ideje) az exem is, csak nem tudom neki megmagyarázni. Túlságosan ragaszkodik, pedig többször, több soron kifejtettem, hogy ez jelenleg nem a legjobb megoldás. Muszáj szakítanunk, mert egyszerűen így hozták a körülmények.

Am az egész napom kicsit nyomott volt. Ez viszont nem akadályozott meg abban, hogy majdnem dupla annyi ponttal verjem meg a kisebb öcsémet römiben. Igen, kellenek apró örömök az életben.

Azt hiszem, most megyek is, mert már negyed órával így is többet ültem a gépen, mint terveztem, és a nagyobb öcsép épp készül keresztülharapni érte a torkomat. Nem mintha nem az enyém lenne a gép, a net... stb. De ez van, ilyen önfeláldozó lélek vagyok.... Na persze! Meg álmos... XD

Szóval most lépek, hogy holnap frissen, és üdén tudjak nekiesni a számtalan tételnek, amit tanulnom kéne, illetve, maradjon időm a ficírásra... Nos igen, a verseket sem kéne hanyagolni. Tehát most szép álmokat, és töménytelen Ihletet!