Aki tündérekre vár, az nem tanul.
Aki fellegekben jár, majd sárba hull.
Varázspálca sincs ma már, a józan ész az úr.
Kell néha nem vitás, egy kis álmodás,

mert nincsenek új csodák,
talán jobb is így nekünk.
Hisz az élet az megy tovább,
vagy csak mendegél velünk.
Hetek, hónapok, évszakok szürkeségben szállnak el.
Napfényre várni kár, azt is látni kell,

hogy nincsenek új csodák,
anyu mondja ezt nekünk.
Fejünk bólogat rá, de hát,
azért mást remél szívünk.
Néha képzeld, hogy az amit látsz, csak látszat,
közben láss, egészen mást, tán új varázst,
magadnak álmodj tehát egy új csodát...