Fogalmam sincs, hol kéne felvennem a fonalat, nem is erölködöm hát rajta. Ez volt ugyanis az utóbbi hónapok legnagyobb tanulsága számomra.

"Jó az, ha mindet ahogy van
Úgy el tudsz fogadni
A baj mindig múló állapot
Nem kell folyton keresni
Ha fejjel vagy a homokban
Nem látod, milyen szép ez a nap
Hogy milyen kék az ég"

(Kowalsky meg a Vega - Amilyen hülye vagy)

Az élet pedig úgyis mindig mindent másképp rendez, mint ahogyan azt eldöntöd! Fölösleges idegeskedni.

Persze nem mondom, hogy néha nem érzem úgy, hogy pánikba esem, sőt néha még meg is engedem magamnak ezt a luxust, de aztán gyerünk! gyerünk! gyerünk!

Megszabadultam végre egy idióta munkatárstól, lehet, lesz helyette másik, még elválik. Nem baj! Majd megkűzdöm megint, ha úgy alakul.

Detre vizsgálatai új irányba fordítják az életünket, ami rohadt ijesztő úgyan, de megvan az a pozitív előnye, hogy leveszi a döntés terhét a vállamról, nekem már csak mentenem kell, amit lehet, abban pdig jó vagyok. Tényleg nagyon jó!

A jogsi elméleti részével nem igazán haladok, de néha eröltetem és elég jól megy, ha végre kapok egy kis időt, akkor talán sima vizsga lesz belőle egy szép napon.

Találkozni akarok Wynnel, idén egyszerűen eddig nem akart összejönni, de olyan nincs, hogy nincs! Valahogy ki fogom bekkelni, mert úgy akarom és kész!

Másfél óra múlva elindulok dolgozni és közben arra fogok gondolni, hogy holnap ilyenkor már Vadkerten nyaralok, akkor is, ha ilyen idő marad, mert olyanokkal leszek körülvéve, akikkel nem fogok unatkozni akkor sem, ha beszorulunk a házba.

Megőrülök a legyektől. Rengetegen vannak és képtelenség tőlük megmaradni, de nem szeretem gyilkolászni sem őket. Pradoxon, szenvedek, ez van. Aki hülye, haljon meg, szokták volt mondani.

Valami ennem kéne, ehet ha időben elkészülök, beugrom majáért a boltba.

Néha tényleg csak úgy rohadt mód elegem van mindnből és mindenkiből, de most úgy tűnik, sikerül megmenteni egy biztonsági mentést és igen, az élet szeret....