Ezek olyan bejegyzések, amelyeket még az oldal indulásakor írtam, egyszerű modulban. Régi szösszenetek tehát, és eléggé kezdetlegesek, de nem volt szivem végleg törölni őket.

Bejegyzések az állaposságomról, és a készülő szobámról XD

2008.01.01-06.

Eltelt az új év első hete... Hosszú idő óta először a lehető legbékésebben. Ez nagyon fontos, mert van olyan népi babona, hogy amit az ember az évben először csinál,vagy amilyen hangulata van, az fogja meghatározni az elkövetkezendő 365, rosszabb esetben 366 napját... Így örömmel tudathatom,hogy az idei év nem lesz akkora szívás...

Bár tudom h kicsit korai, de vettünk Qkacnak kis medencét. Idén még valószínűleg nem pancsolhat kinn, de kitaláltam, hogy kis méretű műanyag labdákkal nagyon frankón meg lehet majd tölteni a gumikarikát. Már nagyon ügyesen emelgetjük a fejünket, bár még hangot adunk neki, hogy igencsak nehéz... mármint a fejünk. Hajlandóak vagyunk hosszú ideig a kezünkben tartani a csörgőt, sőt mi több, még rázzuk is eszeveszetten. Viszont nem nagyon tetszik nekünk, ha kanállal próbálnak etetni, ezért kitaláltam, hogy a bébiitalt cumisüvegből is lehet adni. Így pedig már hajlandó volt elfogadni, sőt majdnem lenyomott egy üvegnyit.

2008.01.07. (Hétfő)

Ma igencsak pszihopata vagyok, több okból is. Egyrészt "készülök" a holnapi vizsgára másrészt ma egész nap szerencsétlenkedik az internet is! Másfél évszázad, míg megnyitja a szerencsétlen freemailt, aztán meg van pofája kiírni, hogy az oldal nem található, elavult...stb...  Mindezek legtetejére elkezdtem feltölteni a Teremtőket, és mire nagynehezen begépeltem, kicsinosítottam Darrent, addigra fogta magát és elavult az oldal... Úgy érzem ez nem az én napom. Valaki javítson ki, ha tévednék!!

Nos, így estére erőt vettem magamon és pótoltam a délelőtt törlődött oldalt, ill felírtam végre a dedikációs időpontokat is (ld. Előzetes, vagy Teremtők > Darren Shan) Plusz felraktam a Teremtőkhöz a képeket. Ugyi milyen ügyi vok? Csak nehogy a fejembe szálljon...

Tizenegy múlt, lassan vége a napnak, de szorgos kezek még holkercsíkot raknak :) Úgy biza!! Lassan elkészül a saját kis Vámpír Birodalmacskám, köszönet érte  mindazoknak, akik tevékenyen részt vettek benne. Méltó emléket állítok ide tehát Anyának, az öcsémnek, még a másiknak is, ill. Patásnak. Jah, és ki ne felejtsem a macskákat, név szerint PicKUp-ot, Bordásfalat, és Pulcsit, akik mindig gondoskodtak az izgalmakról.

Éjfél van már, 12-t ütött az óra... s a vámpír most kel "virradóra"...

2008.01.08. (Kedd)

00:10 ELKÉSZÜLTEK A HOLKERCSÍKOK!!

Induljon a banzai!!

A nap nem teljesen úgy alakult, mint, ahogy terveztük. Bár 9 előtt a betegkapunál voltunk mindannyian, nem végeztünk korán.... enyhén szólva sem!! Hiába értünk oda a rendelés elejére a papírokat már hamarabb beszedték (kb 2 perccel) így már csak a következő turnusban maradt hely. Innentől válik a dolog izgalmassá. Az, aki utánam egy órával jött így előrébb került (mert a papírokat találomra szedik be, nem érkezési sorrendben) így gyakorlatilag ott ültem fél napot étlen, szomjan úgy, hogy nem mehettem ki pisilni, mert mi van, ha pont akkor szólítanak... A betegkapunál egy nővér vette fel a betegeket, a sor a folyosó végén állt, mivel a biztosítás ellenőrzése végett mindenkitől darabonként kérték a TAJ-kártyát, személyit és a lakcím-kártyát is!! Az ultrahangon is egy ember dolgozott, ráadásul átrohangált az aszisztens a 3D-sekhez, mert ugye azok időre jönnek és fizetnek... Természetesen elöttem kellett számítógépet szerelni a vizsgálóban, nehogy véletlen hamarabb sorra kerüljek! Tehát békésen ültem a kemény, fa széken, 38 hetes állapotosan és néztem, ahogy a későn jövők és a protekciósok szép lassan, nagyon lassan, beszivárognak előttem. A hosszú, görnyedt ülésnek az lett a vége, hogy a kicsi elkezdte unni magát és élénk rugkapálással igyekezett ezt a tudtomra is adni. Summa: olyan rosszul lettem, asztem ott halok meg. Mire 12.20kor behívtak, addigra sírógörcsöt kaptam. Az emberek, meg sajnálkoztak, azt hitték a gyereknek van baja. Pedig hála Istennek nincs. Ez az egyetlen pozitívum a napban. Jah, nem is említettem talán, hogy az orvosom, akihez a leletet el kellett vinnem 13.00-ig rendelt. Az utolsó pillanatban értem át, de csak azért, mert ő is késett, ugyanis műtétről jött. A lényeg, hogy hétfőtől jönnek a "vidám" kórházban töltött napok, de előtte még külön napot kell áldoznom a csütörtökre kiírt NST-nek ebben a gyöngyi időben.... Hát semmi sem tökéletes. Jah, azt ugye mondanom se kell, hogy a psziho vizsgám ugrott... Hazafelé legalább bejöttek értem és mikor Anyával kettesben/hármasban :) maradtunk.

Hihetetlen, hogy egy egyszerű oldal felírásával mit össze nem lehet szenvedni. Eredetileg nem csak az életrajza került volna föl Anne Rice-nek, hanem a könyvlistája is. Valami, általam ismeretlen okból kifolyólag viszont nem volt hajlandó úgy listázni, ahogyan én azt elképzeltem. Így végül hagytam a fenébe az egészet, mert már megint éjfél lesz tizenegy perc múlva, és ilyenkor valahogy nem tudnak lekötni az ilyen jellegű problémák.... Egy igazi vámpír ebben az időben nem honlapot szerkeszt, hanem elmegy harapni valamit....

2008.01.09. (Szerda)

Nos, ma immár másodszor, igyexem megírni a folytatást. A vált kedvéért az első verziót megen sikerált törölnöm. Valamiért kezdem azt hinni, h mindenki összefog ellenem... (A másik énem élénken helyesel) de aztán fölébe kerekedem a problémának és újból nekivesexem.

A mai nap is kabarénak indult, ugyanis amikor bekapcsoltam a gépet, elkezdett a Windows betöltődni, és csak töltött... csak töltött... csak töltött... és egy idő után marhára kezdett idegesíteni a felirat alatti rohangáló kukac, ami ezt hivatott jelképezni. Gondoltam itt az ideje egy újraindításnak. Ő nem gondolta így... Sőt mi több, nem reagált semmilyen parancsra és mikor kínomban direkbe akartam lekapcsolni, éppen csak a pofámba nem röhögött. Nem részletezném, hogy milyen módszereket alkalmaztam ezután... Ami sok, az sok. A lényeg, hogy azóta visszaállítottam a rendszert és most minden szebben és jobban műxik, mint valaha. Nos... szóval... az úgy volt....

Egyébként alapvetően még büszke is lehetek magamra. Amíg nem volt rendszer, putzba vágtam a szobát, a még készülőt fölsöpörtem, ráadásul ki is vasaltam. "Látjátok feleim szümtükkel"? Ilyen egy igazi konyhavámpír....  Mindezek tetejére ma gazdagodtam egy újabb áldozattal, de gondolom erről már értesültetek A Szívből. Így már rajtam és magamon kívül már van +2 felhasználó, ill. kitti, aki mint első külsős írt a honlapra. Ide is másolom az üzenetét örök emlékül

"16:54 kitti: hali juci!!látom jol
szorakozol...ne
felejts el hivni
majd...pusza"

Anyám egyébként épp most (hur)cibálta át a szobámba a kitakarításra váró szőnyeget  Szolídan-szelíden anakondának nevezte. Vajon miért?

A mai nap szenzációi között még feltétlenül meg kell említnem azt a csodálatos érzést, amikor a szőnyegemet pucoltam.... Hogy ez miért akkora szám? Nos, mert ez azt jelenti egyben, hogyha holnapra megszárad, akkor akár a SAJÁT szobámban aludhatok!! El sem tudom hinni!! Ráadásul ma +1 meglepije, hogy még egy felhasználónk van így estére!! Asszem ma erjesztett vért ihattam... de szép álom...

2008.01.10. (Csütörtök)

A hét folyamán ma reggel éreztem először úgy, hogy de jó lenne aludni. Valahogy ez mindig így van. Ergo, álmosan, mint atom, de törve nem, elindultam Istennek szent hajnalán, hogy bemenjek Kecskemétre.  Onnan még egy zsúfolt busz volt, amíg kiértem a Katonáig (suli), utána ismét fel a buszra, majd ki a kórházba.

Isteni sugallat volt talán, hogy korábban mentünk, ugyanis kiderült, hogy a védőnéni két nappal ezelőtt elfelejtett beutalót adn! Anélkül meg ugyi, nincs vizsgálat. Kínos. Nos vasvillaszemű kismamák és felbőszült párjuk  előtt beslisszantam hozzá és elregéltem, hogy 10 percem van a vizsgálatig. Örült.  A fő, hogy végül szoríthattam azt a kis papírlapot, ami miatt romba dőlhetett volna az egész napi menetrend. Vannak még csodák!

A vizsgálat is vicces volt. Kaptam egy kis kütyüt a kezembe, hogy nyomogassam, ha érzem, hogy a gyerek mozdul. Mivel Detre egész álló nap rugdos (főleg ha unatkozik) megkérdeztem, hogy nyomjam e folyamatosan, kockáztatva egy ínhüvelygyulladást. A nővér vigyorgott és engedélyezte, hogy csak a kifejezetten nagy rúgásokat (gólokat) regisztráljam.

A vizsgálat végeztével már csak az orvost kellett megvárnom. Asszem ez volt a nap legnehezebb része.  Először nem találtam a szobáját. Miután megkérdeztem egy nővértől, ő is rákérdezett, hogy a második baba-e? Nézek ki a fejemből, mondom, hogy nem. Azon elmélkedett utána, hogy akkor biztos műtöttek, mert nagyon ismerős vagyok neki. A probléma ezzel, hogy én is az a típus vagyok, aki akkor látott utoljára kórházat, amikor megszülettem. (Bár abban az időben - pár száz éve - még nem is nagyon volt ilyesmi :) Nos, miután ezt megvitattuk, még volt kb egy órám az orvos érkezéséig. Ez az időszak a művészetnek lett felajánlva, ugyanis nekiálltam kidekorálni a kiskönyvemet. Ez nem beteges dolog! Ez művészet!  Nos az orvos végül, miután kettőkor felhívtam, hogy merre jár, mondta, hogy ne haragudjak, de negyed óra múlva tud csak itt lenni. Mondtam nem baj (úgyis volt még egy oldalam:). A vége az lett, hogy kb háromnegyed óra múlva betoppant... Végül is; a lényeg, hogy a szülésre odaérjen. Egyébként mielőtt bárki azt gondolná, szeretem a doki bácsit, mert naon rendes embernek ismertem meg, és arról ő sem tehet, ha közbejön valam. Aszem ez egy orvosnál gyakran előfordul! Megnézte az eredményeket, és közölte, hogy a szívhang gyönyörű, nincs probléma. Illetve beleegyezett abba, hogy hétfőn befeküdhessek, mondván, hogy az idő még mindig szar, és nehéz megoldani a kísérgetésemet. Így a dolog véglegessé vált.

Nos, így állunk most. Jah, egy fontos dolgot még meg kell említenem. MEGSZÁRADT a szőnyegem!!