Most megint elkezdhetném a sztorit arról, hogy igazából mit kéne csinálnom. Ha-ha.

Gyakorlatilag a gép előtt ülök és semmitteszek. Közben halkan szól a zene, és minduntalan eszembe jut, hogy neki kéne fogni az írásnak, hiszen már annyi karaktert megterveztem, ideje lenne el is játszani velük.

De egyedül nem megy. Valahogy olyan unalmas így. Mert mostakarom! Ebben a pillanatban, hogy itt legyél, hogy véleményt mondj, mit csinálok rosszul, hogy megoszthassam a gondolataimat, amik aztán örökké gondolatok maradnak, vagy éppen úgy, esetleg más formában mégis csak megszületnek.

Azt akarom, hogy megdicsérj, hogy ügyes vagyok. Azt szeretném, hogy bánts meg, hogy elég dühös legyek írni, mégis, mégis tudjam, hogy értem teszed. Hogy a végén, a 'happy and'-nél ott állsz majd a vállam fölött és Te nyomod le az utolsó OK-ot, a mentést megerősítő ablakban.

Mert "nélküled nem vagyok jó". Sem elég.

xXx

Kéne az oldalra egy lista a kedvenc zenéimről is talán, de nem tudok választani, mert annyira nagyon vegyes és tényleg rettenetesen hangulatfüggő a dolog.

xXx

Miért kell annyiszor hajat mosni??

xXx

A ruhák pedig már nyugodtan megtanulhatták volna összehajtani magukat, ennyi idő után -.-"